Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!


Elviszlek innen északról délre,
csak fel-fel magasba,
vagy körbe és körbe,
mélyből a csúcsra, a földről az égbe,
maggammal viszlek téged a távoli messzeségbe,

A távoli messzeségbe,
a mélyből fel a csúcsra,
csak körbe és körbe,
a földről fel az égbe


Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!

Minket összetart a vágy
gyere indulj hozzám!

Várok rád messzi földön,
álmainkat féltve örzöm,
hosszú útra hív a vágy,
hát indulj hozzám!


/Kozmix/

Álmodtál, ébredtél,
Vártál rá, hogy felnőtt légy.
Felnőttél, más lettél,
Minden álmod elmúlt rég

Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már

Rossz voltál, jó lettél,
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt régesrég,
Volt mi volt, továbbmentél

Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már...

/PMobil/

Sokat nevetem és elég jól éltem,
de életem egy palackba zárt levél - úgy érzem.
Elkeseredtem és kinyílt a szemem,
a palackot a levéllel az ég felé vittem.

Ha megtalálják életem,
úgy ahogy a jó emberek,
s azt mondjátok nem kellek:
Vándorló csillag leszek!

Sötét nappalok és fényes éjszakák,
megnéztem és esküszöm: a holdon nincs virág.
Meggörbült a tér, az idő hozzám ér,
egy távoli hang megszólal és semmit nem ígér.

Figyelj jó ember, ne várj sok csodát,
ez egy álomvilág, álomvilág.
Szerencséjére millió palack vár,
csak ennyit vár a halál!

Lézersugár, egy új világ vár,
a régivel az összeköttetés megszakadt már,
egyetlen emlék, csodálatos kép,
apán tartja karjában csillaggyermekét.

/Lord/

Egy-két év a szerelem?
én nem tudom.
Egy-két évnyi türelem,
miért vállalom?
Mert akarom őt!

Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.

öt-hat szó a papíron,
szép vallomás.
öt-hat szó, letagadom,
ez nem vitás!
De akarom őt!

Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.

/Lord/

Fáradt a testem-lelkem, vadságom fojtogat,
Jó nálad megpihennem, eldobni maszkomat.
Hűségben magam törtem, hogy nekem megmaradj,
Ha van még büszkeségem, az most már csak te vagy.

Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!


Nem remélt ajándék vagy, megtalált gondolat,
Te vagy, ki vágyaimnak most végre arcot ad.
Megjövök, hangod kérem, tested nem mostoha,
Életem veled élem, lesz nyarunk, de tél soha.

Élj, érezzél engem, ne várj most bújj hozzám!

/Lord/

Fáradt vagyok és szenvedek
Nem tudom most mit tegyek
A szívem lassan ég
Még most is Rád gondolok Én.

Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.

Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életűnk
Sűrű csend itt most mindenütt.

Mióta szeretlek eszméletem
Minden percben emlékszem
Álmomban is te őrzöl meg
Hallom a halk lépteidet.

Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.

Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életünk
Sűrű csend itt most mindenütt.

Az ablak előtt állok és várok Rád
És magamba kérdem vajon merre jársz
Olyan üres a ház nélküled
Hidd el hogy hiányzol most Nekem.
Oda kint halkan fúj a szél
A fákról a levelek hullnak szét
Olyan üres az életünk
Sűrű csend itt most mindenütt.

Elhagytál hirtelen, gonosz álom ez csupán?
Lázas éjszakák, bennem egy sem múlt talán.
évek tűntek el,
tudom más lett az életem.
Csókod még érzi a szám,
szeretlek hozzád szól énekem.


Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj.


Gyorsan, mint a szél, rohansz tőlem messze jársz.
Nem volt búcsúzás, ezért bízhatok talán.
Itthagytál védtelen,
magányos így lett az életem.
Mondd, hogy mit tehetnék.
Kívánom szép legyen életed.


Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj...

/Lord/

Fáradt fejjel bolyongok,
A város fénye bánt
Kihalt utcák sűrű csendjén
Visszhangzik a magány...

Nem találom rég a helyem,
Vajon hol találok rá?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...

Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán!
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Fagyos a szívem!

Lépéseim megremegnek
A hangod hallom már.
Képzeletben nálad járok,
Tudom, hogy újra vársz.

Némán szólok a messzeségbe:
Vajon hol találok Rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...

Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...

Minden csendes, a nap is felkelt már,
meg sem rezzen a víztükrön a táj,
sziklák felől hallom a vízcsobogást,
elmosódott fényben állnak a fák.


Napfényre vár a harmatos kisvirág,
egy szürke felhő a széllel táncot jár,
sziklák felől egy távoli harang szól,
fekete felhők, vihar tornyosul.


Kitépett virágok, fák
siratják az elmúlt szép időt,
vihartól tépázott ágak
várják az újraébredést.


Kiforgatja a szél a fáknak gyökerét,
fekete, ázott földet az eső mossa szét,
elborulnak a fények, a végtelen túl mély,
kitépett virágok várják a fénylő napsütést.


Égigérő fák siratják
az elmúlt szép időt,
vihartól tépázott ágak
várják az újraébredést.


Minden csendes, a nap is felkelt már,
meg sem rezzen a víztükrön a táj,
sziklák felől hallom a vízcsobogást,
elmosódott fényben állnak a fák...

/Lord/

Egy-két év a szerelem?
én nem tudom.
Egy-két évnyi türelem,
miért vállalom?
Mert akarom őt!

Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem.

öt-hat szó a papíron,
szép vallomás.
öt-hat szó, letagadom,
ez nem vitás!
De akarom őt!

Magyarázni mégse kellene már!
úgy érzem hinni kellene....!
Szavakon, lovagolni kellemetlen.
A szavakat visszasírni mégse mertem...

/Lord/

Igen, ahogy a Piramist a Karthágót vagy sorolhatnám tovább a mai zenékig bezárólag...

Ez a kedvencem Tőlük...

Este, ha látod, hogy lemegy a nap,
Képzelj az égre egy másikat,
Éjjel, ha fényt ad az elképzelt nap,
Megláthatod, hogy egyedül vagy.
Mért kell a szerelem? Hogy legyen miről írni!
Mért kell a szerelem? Kell nevetni, sírni!
Mért kell a szerelem? Hogy róla énekelj!


Ne várj te addig, míg lemegy a nap,
Keress most rögtön egy másikat.
Éjjel, ha nincs fény és hideg a szél,
Melléd lefekszik és téged kér.
Mért kell a szerelem?
Mert semmi más nem segít.
Mért kell a szerelem?
Hogy legyenek gyermekeid!
Mért kell a szerelem?
Mert olyan egyszerű!


/Illés/

Illés Lajos emlékére!

Illés együttes : Élünk és meghalunk

Valahol egy nagy folyó soha nem hajózható.
A vizébe mártott test súlyából nem veszt
és lesüllyed minden hajó.

Valahol egy kis virág mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe
tesz, hogy díszítse otthonát.

Valahol egy iskola nem is olyan nagy csoda,
Belejár a kisgyerekbe, nem a gyerek
jár bele az iskolába.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat.

Valahol egy karosszék kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje
régen látott kedvesét.

Valahol egy sírhalom leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek
adott otthont fiatalon.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat

Ismerlek, néha kérsz,
Azt mondod, kell a pénz.
Mindig van, ki pénzt ígér,
A becsület ennél mégis többet ér!


Álmok közt ébren élsz,
Másoknak adni félsz,
Kóbor vagy mint a szél,
A becsület ennél mégis többet ér!


Közeledni tiszta szívvel hozzád nem lehet,
Elhagynak a jó barátok,
Elkerülnek majd az emberek.

Élni így nem lehet,
Rossz lesz majd az életed,
Megtéveszt a gyönge szél,
A becsület ennél mégis többet ér!

/Piramis/

Tankcsapda : A R&R rugója

Mekkora bálvány, előtte az álvány, fogja a mikrofonját.
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Jó ez a lány, semmiben nincs hiány, gyere a karjaiddal fonj át!
Meleg a nyála, jó vagyok nála, pedig nagyon korcs keverék.

Nyitva az ajtó, bennem a hajtómű a fordulatszámot elérte.
Mondom a helyet, de most a múltkori helyett máshova menj el érte!
Aztán a cuccot oszd el, de rendesen oszd el, a szemetet ne én szivjam!
Befogom a számat, csak mond a számot, ha kell, máskor is hívjam.

Ne félj, a torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.

Mekkora bálvány, előtte az álvány, fogja a mikrofonját.
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Nagyon léha, valami léha néha lecsúszik a torkán,
És úgy ragad magával, mint a legpusztítóbb orkán.
A torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.
R. ||: Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója. :||

R'. Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít a rock 'n' roll roll rúgója,
Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója.

Nem, nem.
G. Dénes György - Horváth Jenő
És Péterke kb. akkor vette az első zongoraleckét, mikor ez a dal született.

Eredeti előadó: Németh Lehel

Egy májusi esős délután sétáltam egyedül a fák között
Gondolataimban ott jártál
Nagyon hiányoztál
Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már
Emberek arcán bánatot
Hányszor láthattak boldogságot

Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, akiben nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él
Hidd el, elmúlik majd a tél
Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni
Meddig tart még?

A vihar erősebb már, az ég is mennydörög itt
Az esőcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit
Ó, miért nem vagy itt velem?
Nem érezhetem forró ölelésed
Szádnak édes ízét
Szerelmünk égető tüzét

Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, abban nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él
Mikor a szemében valaki többet ér
Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni
Szenvedni tovább

Fáj, hogy vágyom rád
Fázom
Az arcom vizes
A szikla hideg
A szemed rideg
Távolodsz tőlem
Ég veled! -ezt kiáltod
Hát legyél boldog!

Egyszer minden véget ér
Ő is egyszer más utakra tér
Szerelmét elfelejteni
Emlékként megőrizni
Nagyon nehéz...

/Hatóságilag Tilos/

Nézd, én gyülölöm ki engem sírni lát
Én eltemetném mélyen amit érzek
Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák
Ők úgy maradnak állva
Ahogy éltek s éltem


Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj


Nézd, én élni mertem sűrün mint az éj
És nem kivántam senkitől hogy értsen
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél
De nem láthatta senki sem
Hogy értem s féltem


Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj


Ó, te átkozottul hasonlítasz rám
Most farkasszemet nézunk ahogy régen
Én az arcom lassan elfordítanám
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem

Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj...

/Révész Sándor/