"Láttam, nem fértél a bőrödbe.
Felszedtelek téged elsőre.
Mi voltunk a világon a legjobbak,
ebből semmi nem maradt.

Együtt éltünk tíz évet,
őrzök rólad néhány fényképet.
Ha szembejössz az utcán, nem ismerlek meg.
Nem talállak, nem is kereslek.


Minden tegnap volt,
minden megtörtént.
Te mindig szerettél,
veled volna jó, ha újra kezdeném.

Egy soha nem volt kisgyerek,
aki nem mondta nekünk: Szeretlek.
Aki nem fogta a kezünket.
Aki nem sír, s nem nevet."

/PMobil/

"Egyszer az életben szép vagyok,
Egyszer az életben mindent megkapok,
Egyszer az életben sztár...
Egyszer az életben sztár vagyok.

Egyszer az életben könyvet égetek,
Egyszer az életben keresztbe teszek,
Egyszer az életben jó...
Egyszer az életben ígérem, jó leszek.

Egyszer az élteben szerelmes vagyok,
Egyszer az életben veled táncolok,
Egyszer az életben lány...
Egyszer az élteben lány vagyok.

Egyszer az életben mindent otthagyok,
Egyszer az életben repülni fogok,
Egyszer az életben majd...
Egyszer az életben meghalok.

<
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen, itt a Földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
És bocsájsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!
Ne vigy' minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Úgylegyen!"

/PMobil/

"Ébred a fény, szunnyad az álom.
Ébred a szívem, két szemed újra látom.
Bennem élsz, benned élek...

Éjjel mégsem fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Fúj a szél...Most hol lehetsz?
Hallom lépteid hangját. Egyszer talán megérkezel.
Múló pillanat, ha átölelsz.
Ne engedj el még!

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?

Tudom a szíved visszavár.
Olyan jó gondolni rá...

Bennem élsz, még benned élek.
Éjjel mégse fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Múló pillanat, ha átölelsz...
Ne engedj el még!

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?

Tudom, a szíved visszavár...
Nem kell más!
TUdom a szíved visszavár...
Olyan jó gondolni rá...

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?"

/Ágnes Vanilla/

"Eljön az az éjjel, melynek
minden csillaga szívig ég el.
Föllázadt szeretők szaladnak
lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig
görnyesztő piros drágaságát.
Megtárul morogva a tenger
s kincseiket mind bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,
ízedet visszahoztuk néked,
nosza fogadd bilincseinket,
kötözd be fájó szívverésed.

Nosza fogadd hát koronánkat,
a harangot, sapkánkon a csörgőt,
egy zacskó lisztünk s egy marék
elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most-tépett ágainkat,
vedd jólcsinált szerszámainkat.
Fogadd seprőnket, tányérunkat,
de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal
fiúk és lányok leguggolnak,
fölöttük reszketve ereszkednek
pártalanul nagy, teli holdak.

S a víz a sok vad ajándéktól
kijön értük, elönti őket,
hanem hiába zúg, zúgása
erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,
keserű só vagytok ti bennünk -
a fiúk dalát: Partok vagyunk,
keserű tenger vagytok bennünk. -

S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre."

/Ágnes Vanilla/

"Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más..."

/Ágnes Vanilla/

"Olyan rég, ülök az ágyamon
És eltűnődöm a vágyaimon
Rég csak a némaság
A csend nevet csak a szobám falán

Most jó, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs
Ami visszatart...
Ne remélj, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs,
Ami visszatart hozzád...

Olyan rég, ülök az ágyamon
És eltűnődöm a vágyaimon...
Rég, csak a némaság
A csend nevet csak a szobám falán.
Talán beleférsz, de azt hiszem
Ez is a múlté
Nincs erőd, hogy visszahúzz...

Most jó, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs
Ami visszatart
Ne remélj, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs,
Ami visszatart hozzád..."

/Ágnes Vanilla/

"Gyermek léted benned táncol,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor,
De látszol, látszol.


Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol,
Csak vádol, csak vádol.

/NOX/

" Ha azt mondanám, most is gondolok rád,
ugye nem hinnéd el nekem.
Ha azt mondanám, gyere, bújj most hozzám,
vajon megtennéd-e kedvesem.


Vannak dolgok a földön, miket újraélnék szívesen,
és ha rajtam múlna újra meg újra csak te lennél velem.


Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel.


Talán emlékszel még, milyen zord volt a tél,
mégis forró volt sok éjszakánk.
Aztán eljött a nyár, és ez most is úgy fáj,
hiszen akkor volt a búcsúzás.


Vannak dolgok a földön, miket újraélnék szívesen,
és ha rajtam múlna újra meg újra csak te lennél velem.
Csillag vagy nékem...

/Rony/

"Minden reggel egyedül ébredek
Nélküled fekszem, sötétek a fellegek.
Elment ő, tőlem messze jár.
Mégis várom, hogy egyszer visszatérj.
Lüktet a szív és örökkön érte él.
Elment már régen, mégis fáj.


Tudom azt még, hogy visszatérsz,
Mondd azt nekem, csak értem élsz.
Minden nap, minden éjjel csak rólad szól.
Tudom azt még, hogy visszatérsz,
Bízz bennem, mondd el mitől félsz.
Minden nap, minden éjjel hiányzól.


Annyi sok szép emléked itt maradt,
Nem gondoltam volna, hogy más akart.
elmentél tőlem, régen már.
Azt ígérted örökre, te és én.
Hazugság, csak ez maradt a legvégén.
Elmentél tőlem, elhagytál.


Tudom azt még, hogy visszatérsz,
Mondd azt nekem, csak értem élsz...

/Rony/

"Mint egy szélvihar kitör egy álmos éjszakán.
Mint egy jégeső leszakadt nyári délután.
Ahol élt apám, ahol a gyermek voltam én.
Ahol a zord folyó vízesésbe ér.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak szállnak, a lelkem ég.
Egy édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrölt szenvedély.

Néhány furcsa zaj.
Majd száz boldog kacaj.
Úgy ölelsz, hogy a szívem megszakad.

Valami ős erő húz hozzád szüntelen.
Valami rossz idő régi szép életem.
Micsoda félelem, sok a hátulról jött szó.
Sose kérdeztem, te se kérdezd meddig jó.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak állnak közöttünk rég.
De édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrült szenvedély...



Édes vad vihar, ez a lázas furcsa dal.
Benned él, mint egy kínzó szenvedés.
Gyöngyház arcodon,
Egy halvány szép mosoly, elvarázsol minden éjszakán. Ó minden éjszakán..."

Karthago : Angyalszárnyak

Lelépek ebből a városból,
Ahol már nem lehet élni.
Pisztolyt fogtak rám és lassan
Magamtól is kezdek félni.

Tudja rólam, hogy nem találom,
És azt is, hogy nem keresem..
Mondod, hogy régóta veled van.
Nekem elég, ha te vagy velem!


Nekem a blues a bibliám.
Sok hazugnak ördög vagyok.
A város fényesebb mint az ég,
Rám csak a Te szemed ragyog.

Békét kerestem éveken át,
Közben elvadultam nagyon.
Fogadj el engem!
Fogadj el engem, azt akarom!


Szívták a vérem, lopták a pénzem.
Futottam volna, de nem volt hova.
Lusta lotyók, lompos lakájok,
A csavargónak lesz otthona!

Bolond voltam, de nem lettem bohóc.
Levelet írtam, de nem küldtem el.
Elvettek tőlem. Elhagytalak.
Nem tudtam, mi van a szívedben.


Ha Isten az emberben él
Miért küldte rám az átkot,
Hogy ki kell bírnom,
Ki kell bírnom ezt a világot?!

Hittem az emberben, vesztettem szerelemben,
Elvették mindenem. Mégis most újrakezdem.
Maradj velem, maradj velem
Míg meggyógyulok és talán megjavulok.

Sétálunk majd az erdőben,
Jézusról mesélsz nekem,
Próbálsz meggyőzni kedvesen arról,
Hogy ismer és szeret engem.

Ötven év bluesban, ennyi a múltam.
Nem sokat tanultam,
Megbuktam mert nem hazudtam.
Ma meg már nem kell...


Hát én most újra kezdem.

/Hobo Blues Band/

Egy a merész idióta szerencséje..Hogy nem láttam eme beszólását.. (Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 06. 04. vasárnap 10:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Hosszan ültök ezer éve a padon,
Életetek lassan érik a napon,
Tegnapotok, holnapotok a padon,
Virágzik a szátokban az unalom.

Jobbra szomszéd, balra szomszéd a padon,
Az árnyékuk sóhajtozik a falon,
Legyinteni jó a magyar ugaron,
Semmit tenni: biztonságos nyugalom.

Nyugtunk ki dúlja fel,
Kié a tegnap, nem érdekel,
Értünk ne jöjjön el,
Kié a holnap, nem érdekel.

Nyugtunk ki dúlja fel,
Kié a tegnap, nem érdekel,
Értünk ne jöjjön el,
Kié a holnap, nem érdekel.

Értem én, hogy bölcs dolog a félelem,
Pató Pálnak a savanyú kényelem,
Félre vágyak, jöjjön ami betakar,
Kiderülne: nem tud, aki nem akar.

De ott messze ki az, aki bezavar?
Örök mozgás az az, ami bekavar.
Két alak jön, gyorsan mint a zivatar,
Juliánus s Kőrösi a fiatal.

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Hallani, hogy sok a jaj, sok a jaj,
Nem tud, aki nem akar, nem akar,
Megtudni: sok türelem, türelem,
Meghalni: szép szerelem, szerelem.

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!
...
Ghymes - Zivatar
http://www.ghymes.hu/mp3/2002hejavarazs/09zivatar.mp3
Válasz egy "kedves" chattársnak aki a székelyeket magyarokat majmolónak nevezte és egyébb szélsőséges titulusokkal illette.

Arany ideim folyása, szívemnek vígadozása,
Vasra valék, szomorúra, minden gondom válék búra.
Azért, hogy tőled válásom,
Lészen végső búcsúzásom.

El kell menni, nincs mit tenni,
Nincs szívemnek hová lenni,
Nagy bánatim rávettenek
és bujdosóvá tettenek.
Azért a szerencsét kérem,
Lészen mindenben vezérem.

De azt bízom Istenemre,
Hogy vigyázzon kedvesemre,
Ha többé nem láthatom is,
Ha hírét nem hallhatom is.
Csak hogy legyen egészsége,
Holtáiglan békessége.
...
Ghymes : Bujdosó dal

Volt egy fiú és volt egy lány,
A fiú elindult az álmok útján.
Volt egy fiú és volt egy lány,
S a lány még most is várja talán.
Elindult a fiú a fények útján,
Elhitte az álmok furcsa hangját,
Csalóka színét

De ugye eljössz még?
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést?
Ugye eljössz még?
Talán eljössz még,
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés.

Volt egy fiú, s egy forró délután
Eltévedt végleg az élet útján.
Eltévedt fiú, olyan, mint bármelyikünk,
Szerette az életét és az álmait.
Elindult ő a fények útján,
Elhitte az álmok furcsa hangját,
Csalóka színét


(Karthago : Requiem)

Oroszlán Szonja : Micsoda nő ez a férfi

/Oroszlán Szonja & Bebe/

Állj! Ez a filmkocka
nem éppen fiatal.
De ha szerepet játszol
nem lesz jó, tudod ebből lesz a baj.
Kell ez a showblúz és fülbevaló
és veled különösen jó ez a tánc.
De fékevesztett zűrzavarból lett
az örült vad románc.

Ne sajnáld egy szoknya és egy nadrág
így jól mutat!

Refrén:
Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem
könnyű lehet ha sétálsz a szívemen.
Mégis akarom, bármi az ár.
A harcban nincs határ!

Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem
könnyű lehet ha sétálsz a szívemen.
Álruhában mondd mit akarsz?
Ha harc hát legyen harc!

Várj! Nem adom fel,
míg a vágyam érted hajt.
Lehet hogy minden őrültség,
de ez az érzés felkavart.
Összetört a szíved,
féltékeny de minek?
Közben magabiztos vagy ez jó!
Férfiszemmel fárasztó lehet
a nehéz női sors.

Ne sajnáld egy szoknya és egy nadrág
így jól mutat!

Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem
könnyű lehet ha sétálsz a szívemen.
Mégis akarom, bármi az ár.
A harcban nincs határ!

Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem
könnyű lehet ha sétálsz a szívemen.
Álruhában mondd mit akarsz?
Ha harc hát legyen harc!
Ilyen a szerepem.

Ne gondold, hogy reményvesztett
színjáték az egész!
Enyém leszel
és nekem ez éppen elég.

Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem
könnyű lehet ha sétálsz a szívemen.
Mégis akarom,bármi az ár.
A harcba nincs határ!

Micsoda nő ez a férfi!
Neked csak játék a szerelem
könnyű lehet ha sétálsz a szívemen.
Álruhában mondd mit akarsz?
Ha harc hát legyen harc!
Ilyen a szerepem!

/Egy szoknya egy nadrág - Micsoda nő ez a férfi Soundtrax

"Kell még egy szó, mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha, gondolj reám -
ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár!


Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott várok rád,
ahol véget ér az út...

Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz,
nézz rám s tovatűnt, a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész - de végül hazatérsz!


Úgy kell, hogy te is értsd - nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz - világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy te legyél - virágnak virága!


Nézz rám, s ne igérj, nézz rám sose félj
ha nincs hely, ahol élj indulj hazafelé.."

/Kozmix/

"Vársz, mindig csak vársz
Igaz az élet így is megy tovább
A múlton rágódni kár
Látnod kell még néhány csodát
Kezedben a megoldás


A csillagok végre úgy állnak
Hogy minden összejött
Nincs már mitől tartanod
Egy angyal figyel fönt

Vársz, mindig csak vársz
De most döntened kell, hogyan tovább
A hosszú úton egy társra vágysz
Ott leszek, számíthatsz rám
A fejedben a megoldás..."

/Machine Mouse/

"Mikor nem vagy itt, az éhes idő
Mint egy szörnyeteg, úgy kúszik elő.
Eszi a szívemet, az agyamig rág,
Leköti kezeimet és nem megy tovább.


Gyere vigyázz rám, terítsd rám a szíved!
S én éppúgy szeretlek majd, mint a kisgyerekek.
De ha már nem figyelsz rám, olyan gonosz leszek,
Akár egy égő seb, nagyon fogok fájni neked!


Mindig úgy szeress, mindig úgy szoríts, hogy a halálom legyél,
Csakis benned, és csakis általad létezhessek én!
Ez is véres küzdelem, hogyha kell a győzelem,
Olyan bátor légy,és olyan erős, hogy add meg magad nekem!


Bánat szaggat szét, ha nem vagy velem,
És én már mindenben kételkedem.
Vágtató vad folyók ragadnak el,
És hiéna nappalok tépik az életem.

Mindig úgy szoríts, mindig úgy ölelj, hogy elpusztítson a vágy
Aztán emelj fel a szívedig, testem a véred járja át
Ez is harc és küzdelem, veled vívott, ellenem,
Olyan konok légy,hogy bukj el értem, ha kell a győzelem!

Mindig úgy szeress, mindig úgy szoríts, hogy a halálom legyél,
Csakis benned, és csakis általad létezhessek én!
Ez is gyönyörű küzdelem, hogyha kell a győzelem
Győzz le engem úgy,hogy legyőzötten add meg magad nekem!"

/Piramis/

"Százszor talpra álltam,
De nem hiszem hogy arra vártam,
Hogy valaki megmondja mit érek én.
Nem kértem a segítséget,
De amikor a célhoz érek
Visszase nézek,honnan jöttem én.
Tedd meg, amit tenned kell,akit csak ismersz,
Ébressz fel!

Mikor felkel a nap, mint rég,
Az arcom a tűzbe ég.
Tudom lesz még folytatás,
Az élet egy száguldás.

Mindigis arra vágytam,
Hogy valakibe megtaláljam azt az érzést,
Ami bennem él.
A testemet itt hagyhatom,
De a lelkem vágyodik nagyon.
A képzeletem valahova elkisér.
Tedd meg, amit tenned kell, akit csak ismersz,
ébressz fel!

Mikor felkel a nap..."

/Machine Mouse/