Okos emberek közé belép egy szép asszony, s kész a bolondokháza.
Bár egy nő, csak addig szép, míg szeretik.

"Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben." Ruth E. Renkel"

Ha még egyszer élnék, ugyanezeket a hibákat követném el, csak hamarabb.

Megfogadtam, hogy nem zabálok és nem vedelek, és tizennégy nap alatt leadtam két hetet.

Csak az normális, akit nem ismersz eléggé.

Az életem egy film, melynek nem túl jó a szereposztása és ráadásul a sztoriját sem értem.

Végső soron minden ember rokon...így csak rosszat várhatsz tőlük.

Nem akarásnak nyögés a vége - de ez a szexre nem vonatkozik.

Több ezer telefonszámot tudok fejből, csak azt nem tudom, melyik kié.

Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt! - most ez vagy nem igaz, vagy a sorrend rossz

Zongoraleckéket adok - veszek.

A kocogás azoknak való, akik nem elég intelligensek a tévénézéshez

A lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg.

A borosta nem szúr. Csak tudni kell a megfelelő oldalára születni

A földön nincs értelmes élet, én is éppen csak beugrottam.

Hogy változik a világ! Tegnap még franciáztam egy kannibál lánnyal, ma meg már nem érdekel a szex.

Mindenre tudok magyarázatot találni, legfeljebb nem stimmel.

Szerintem minden ember értelmes, aki egyetért velem.

Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.

Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük!

Mivel mindig az okos enged, már rég a hülyék uralkodnak.

A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem.

A sikerhez vezető út - karbantartás miatt - zárva.

Bölcsességeket rendkívül egyszerű kitalálni. Az ember egyszeruen leírja az ellenkezojét annak, amit tesz.

A természet igazságos: aki vak, az jobban hall aki süket, az jobban lát akinek rövidebb az egyik lába, annak hosszabb a másik.

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

...és Isten megteremté a férfit. Aztán támadt egy jobb ötlete!!!

Több férfi hagyná ott a családját, ha tudná, hogyan kell összecsomagolni.

Ha majd lesz gyerekem, veszek egy ikerbabakocsit, és azt mondom majd neki, hogy volt egy ikertestvére, de nem fogadott szót..

Engem a siker nem rontott meg, én világéletemben elviselhetetlen voltam.

Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.

Csoda, hogy meg vagyok zavarodva, hisz az egyik szülőm nő volt, a másik meg férfi?

A szerénység az a művészet, hogy mások jöjjenek rá, milyen fontos vagyok.

Tudomásunkra jutott hogy ön szeretkezései 78%-át kutyapózban végzi. A túl magas arány miatt 2008-ban ebadó befizetésére kötelezem. APEH.

Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.

Olyan sokoldalú vagyok, hogy az már majdnem gömb.

"Istenem, kérlek:

adj nekem bölcsességet, hogy megérthessem a páromat,
adj szeretetet, hogy megbocsáthassak neki,
és adj türelmet, hogy elviseljem a hibáit!

Mert ha erőt kérnék, akkor biztos agyonütném.
Ámen."

A férfinép 7 csodája
1. Mindegyik marha elfoglalt.
2. Bár mindegyik marha elfoglalt, csajozni van idő.
3. Bár csajozni van idő, nem sokat törődnek a nőikkel.
4. Bár nem sokat törődnek a nőikkel, azért mindig van mellettük egy nő.
5. Bár mindig van mellettük egy nő, beújítanak másodikat, harmadikat.
6. Bár beújítanak másodikat, harmadikat, kiakadnak, ha a főállású berág.
7. Bár kiakadnak, ha a főállású berág, azért nem tanulnak belőle, és továbbra is újítgatnak.

"Ne símogasd meg a kóbor kutyát, ha nincsen számára küszöböd!" (Edith Piaf)
------------------------------------------------
"Ha szeretsz, jutalmad az, akit szeretsz." (Spurgeon)

Japán közmondások!

Aki három napra előrelát, az háromezer évvel gazdagabb.

A fürdő barát a legjobb barát.

Adj vitorlát a tehetségednek.

Ahol előny van, hátrány is van.

Egyetlen pénztárca sincs annyira tele, hogy visszaszerezze az elveszett étvágyat.

A lehullott virág hátrahagyja illatát.


Az ember saját keble a legjobb erszény, hogy benne cipelje bajait.

Jobb a nevelés a születésnél.A tehén gyakran nem üt a származására.

A fivérek és a nővérek az idegenek előfutárai.

A férfi addig vadászik a nőre, mígnem a nő elejti.

Mikor idős vagy, engedelmeskedj a gyerekeidnek.

A gyerekek a szegény ember kincsei.

Szidott gyerekek nem félnek a rosszallástól.

Gyűlölt gyerekek nem félnek a világtól.

Nagy az az ember, aki nem veszíti el gyermeke szeretetét.

"..a Szerelem olyan mintha behugyoztál volna..mindenki látja rajtad de csak Te érzed a melegét..."

A Vándor

A Vándor sokáig nem tudta magáról, hogy ő a Vándor. Egy darabig azt hitte, legalábbis hercegnő, aztán lassan fakulni kezdtek az álmok, és bizonytalanná váltak a fények. Eltelt sok-sok év. A Vándor mély álomba merült, és mikor felébredt, nem emlékezett rá, kicsoda ő, és mit szeretett volna valamikor régen.
Csodálkozva nézett körül. Ez az ébredés, vagy inkább józanodás kis híján az életébe került. Lassan emlékezni kezdett mindenre, már kezdte sejteni, hogy kicsoda és miért érkezett ide. De első bizonytalan lépései nem vitték sehová: azt vette észre, hogy valahogy egy másik világba került át. „De az is lehet, a világ ugyanaz, csak megváltozott” – töprengett a Vándor. Most mindenfelé falak álltak, amiket a Butaság, az Önzés, a Gyávaság, a Féltékenység emeltek. Lehetetlennek tűnt átjutni rajtuk. A Vándor mégis elindult, mert homályosan emlékezett rá, hogy valaki fogta a kezét, valaki mellette volt, mikor hívta, de ez a valaki eltűnt, nem volt sehol, mikor felébredt. Elindult hát, hogy megkeresse…
Ment, mendegélt az óriási falak labirintusában. Amikor néha már-már feladta, mindig akadt egy apró jel, amit követve továbbhaladhatott. Egy-egy elveszett hang, szó, dal, apró emlékfoszlány. És rátalált arra, akit keresett. Ott kuporgott egy fal tövében, boldogan üdvözölve a Vándort.
- Hová tűntél, Kedvesem? – kérdezte a Vándor.
- Elindultam, hogy egy rózsát keressek Neked, mire felébredsz. De messze nyílt az a rózsa, amit Neked szántam, és már nem találtalak meg a falak közt. Kerestem az átjárót, de nem leltem. Téged láttalak, ott aludtál az egyik fal tövében, egész közelről láttalak, de nem érinthettelek meg. Valami visszatartott… Valami, ami vékony., átlátszó, de mégis keményebb az acélnál.
- Most megtaláltuk egymást, gyere velem, hazatérhetünk – hívta a Vándor, de kedvese csak a fejét csóválta.
- Fáradt vagyok, itt kell maradnom. Oly sokáig kerestem a visszautat, hogy már mozdulni sem tudok. Egyedül kell tovább menned, nélkülem kell visszatérned.
És a Vándor megpillantott a szemében valamit, ami azelőtt nem volt ott. Megértette,
magányosan kell megtenni a hazavezető hosszú utat. Elindult hát.

Hazaérve elővette zsebéből, tarisznyájából az apró, elhullajtott dolgokat, amiket útja során oda sem figyelve felszedett. Szép sorban felrakosgatta őket az ablakpárkányra, majd a hosszú úttól fáradtan mély álomba zuhant. Furcsa álomképek követték egymást, csupa apró villanás. Mégis oly valóságos volt mindegyik, mintha nem is aludt volna. Ezek az álmok valamiképpen a talált dolgokkal voltak összefüggésben. Mikor felébredt, első dolga az volt, hogy egyenként kezébe vette mindet, és figyelmesen megnézte valamennyit.
S ekkor csodálatos dolog történt: a tárgyak megelevenedtek a kezében…
- Köszönjük neked, hogy újra élhetünk – suttogta egy aprócska tollpihe. – Észrevettél minket, visszahoztál a feledésből, örökké hálásak leszünk.
- Nem értem, kik vagytok? – kérdezte a Vándor.
mikor már nem volt ránk szükséged, elfelejtettél minket S mikor elfelejtettél, meghaltunk. Mert már nem kellettünk senkinek, észre sem vettek. Te sem. Pedig hányszor volt úgy, hogy csak hajszálnyi választott el attól, hogy megláss minket. Néha talán láttál is, de megriadtál, nem volt elég bátorságod ahhoz, hogy észre is vegyél minket.
Egy hópihe szomorúan bólogatni kezdett:
- Még tőlem is megijedtél, mikor a szempilládra ültem pihenni kicsit. Amikor a fény megcsillant rajtam, és a pillanat törtrészéig beláthattál a Tél titokzatos, fehér birodalmába, ijedten hessegettél el. Emlékszel?
- Emlékszem – mondta halkan a Vándor. – Abban a pillanatban hatalmas fehér palotákat láttam, kéken szirázó jégfolyókat.
- Igen – bólogatott a hópihe. – Onnét jöttem, ott az otthonom. Egy villanást láttál a Tél birodalmából. De megijedtél attól, amit láttál.
- Megijedtem – felelte a Vándor, és egy könnycsepp gördült le az arcán, mert rég elfeledett képek kezdtek eszébe jutni.
- Ne sírj – mondták az apróságok. – Életre keltettél minket, hálából segítünk. Segítünk, hogy megtaláld a hazafelé vezető utat.
- Tudjátok, hol van az átjáró a másik világba? – kérdezte reménykedve a Vándor.
- Nem tudjuk, de azt igen, hogy hogyan találhatod meg.
- Hogyan?
- Hosszú, nehéz és magányos utat kell bejárnod. Emlékezned kell…
- Emlékeznem?
- Igen. Emlékezni mindenre, ami valaha fontos volt számodra. Kelts életre minden dalt, mesét, fényt.
- Hogyan találhatnék én meséket? Hol keressem őket? Nem éltem át egyetlen egyet sem.
- Olyan biztos vagy ebben? – kérdezte a tollpihe. – Azért csak próbáld meg. Valami azt súgja, hogy a mesékben megtalálod az átjáró helyét. Segítünk…
- Köszönöm – mondta a Vándor, aki előtt felcsillant egy új reménysugár. – De merre induljak?
- Csak emlékezz… emlékezz mindenre. Nézz ránk, rólunk eszedbe fog jutni valami, aminek nyomán elindulhatsz.
A Vándor a kezébe vette az apró tárgyakat. Alaposan megnézte őket, majd szédülten hunyta be a szemét. Mintha egy ajtó tárult volna fel előtte: emlékezni kezdett…

Egy csésze kávé

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár í­gy szólt:
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kí­vánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is.
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek."
"Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozí­ció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg."
"Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét."
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányí­tsanak....a kávét élvezzétek helyette.

"Szeretem az ilyen napokat.

Jött ma egy nő hozzám. Hm. Már beharangozták nekem: "Kicsit bolond, kicsit fura, a szája...na, az valami förtelmesen mocskos...de majd kibírod valahogy".

Sokáig hallgatott. Figyelte, hogy mit csinálok- nem volt még ilyenje neki, és tartott is tőle, mert fél minden újtól, és talán azt sem hitte, hogy megérdemel ő egy ilyet.
A keze merev, szétszakad az enyém, amíg forgatom, hogy engedelmeskedjen a mozdulataimnak. Percenként szólok: lazíts, engedd el magad...jó, jó, hogyan segítsek? Hogyan tartsam?...úgy segítesz, ha nem segítesz. Csak pihenjél.

Később valahogy...nem tudom hogy, beszélni kezd. Lassan bontja ki előttem az életét.
Nagy ég!
Betegségek: gerinc, hólyag, daganat, újranő, műtét, pszichológus, leszázalékolás.
Magánélet: ápolja az anyját, a nagyanyját, az apját, aki gyerekkorában bántalmazta, a fia nősül, de a kapcsolat már most alig működik- lakodalom pénzgyűjtésért a szülők kontójára, kicsit degenerált másik gyerek, aki édes aranyos amúgy, mert nélküle még háztartást sem tudná ellátni.....
Én meg: aha, hm, értem, tényleg?...És néha mikor elakad, egy újabb kérdés.

A végén a korona: megcsalja a férje. :-(
És ez fáj. Ő nem is gondolta, hogy ennyire tud fájni. Megalázó.
Gondolta, elválik, de "minek, egy másik sem lenne jobb, ezt meg már megszoktam, nem igaz?" És néz rám kérdőn....Vagy ha ezt hoznátok rendbe?...Igen, igen, vettem ruhát, próbálok csinos lenni, meg ez a köröm is...Na igen, az jó. Ha beszéltek, ha csinos vagy, és hát a szex. Tudod, a pasiknak fontos a szex (nem is értem, hogy merek ilyen nyíltan beszélni vele).
Hát igen. Erre sokat gondolok. Hogy azt hiszem, én is bűnös vagyok. Ebben én is az vagyok.

Aztán mikor megy el, megköszöni, hogy elmondhatta. Azt mondja, jó itt nálam, és jön is majd még. Meg hogy végre meghallgatta valaki.

Én pedig bemegyek, kiszellőztetem a sok fájdalmat, amit itt hagyott, beengedem a rigók és a tücskök zenéjét, aztán jöhet a következő."

3. lecke:

A cég egyik ügynöke, egyik hivatalnoka és a személyzeti igazgató együtt
veszik ki az ebédszünetet. Útban a vendéglő felé egy ütött-kopott
rézlámpást találnak a szemeteskuka mellett. Megdörzsölik, kijön a
szellem, aki látja, hogy hárman vannak:
- Csak három kívánságot teljesítek, tehát mindegyikőtökre csak egy jut.
A hivatalnok félrelöki a másik kettőt és gyorsan elmondja:
- Én a Bahamákon akarok lenni egy fehér homokparton, egy sohavéget nem
érő szabadságon, mentesen minden gondtól, ami elronthatná az élvezetet!
Alig hogy elnondja, már el is tűnik. Az ügynök is előretolakodik:
- Én egy finom koktélt akarok szürcsölni Tahiti egyik strandján, oldalamon
álmaim asszonyával! Ő is hipp-hopp, eltűnik.
- Most te következel, mondja a szellem a személyzeti igazgatónak. Te mit
kívánsz?
- Azt, hogy ezek ketten az ebédszünet végén ott legyenek az irodájukban.

Tanulság: Ha jót akar, csak azután nyissa ki a száját, hogy a főnök a
sajátját már becsukta.

1. lecke

Egy fickó zuhanyozni megy, melegváltásban a feleségével, aki épp kilép a
zuhany alól. Ekkor megszólal a bejárati ajtó csengője.
Gyorsan megbeszélik, hogy a feleség nyisson ajtót. A nő magára teker egy
fürdőlepedőt és lemegy ajtót nyitni. Szembetalálja magát Bobbal, a
szomszéd lakás tulajdonosával, aki, még mielőtt a nő megszólalna, azt
mondja:
- Most helyben kapsz 800 dollárt, ha leengeded a fürdőlepedőt. A feleség
kicsit csodálkozik, de rövid habozás után leereszti a fürdőlepedőt és ott
áll meztelenül Bob előtt, aki, miután jól meggusztálta,átad neki 8 db.
százdollárost. A nő visszamegy a lakásba, örülve a kis vagyonnak, amit
kevesebb, mint 2 perc alatt szerzett, és bemegy a fürdőszobába, lerakni
a lepedőt. A férj megkérdezi:
- Ki volt az?
- Bob, a folyosószomszédunk.
- És megadta a 800 dollárt, amit tegnap kölcsönkért tőlem?

Tanulság: ha időben megosztja partnereivel a hitel-, és kockázatvállalási
tényezőkre vonatkozó információkat, elkerülheti a cég imidzsének romlását


2. lecke

Papbácsi kocsival megy a templomába, mikor meglát egy gyalogoló apácát.
Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a kolostorba. Az apáca beül, keresztbe
rakja a lábát és kivillantja a combját. A pap nem állja meg, hogy ne
fixírozza, néhány pillanatra el is veszti az uralmat a kocsi fölött.
Miután visszatereli a kocsit a saját sávjába, hirtelen megfogja az apáca
combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi:
- Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap szégyenkezve elnézést kér az apácától. Kis idő múlva, engedve a
kísértésnek, kihasználja a sebességváltás adta lehetőséget és újrakezdi,
mire az apáca:
- Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra!
Újabb füligpirulás, újabb elnézéskérés, újabb dadogás:
- Bocsánatát kérem, nővér, legyőzött a test gyarlósága . Odaérnek a
kolostorhoz, az apáca egy szó nélkül kiszáll és egy utolsó,
jelentőségteljes pillantást vet a papra. A pap gyorsan előveszi a
Bibliát, megkeresi a 129. zsoltárt és ezt olvassa: "Ne állj meg utadon, törekedj
minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa."

Tanulság: Munkája során mindig szerezzen be minden elérhető információt,
mert különben soha vissza nem térő lehetőségeket szalaszthat el.