Kismalac kép: A 2005-ös nyár férfi ideálja

Kinek

Vagy ilyen hideg a tenger?

ez elmult napokban olvasgattam leveledet, újra meg újra , mig rá tudtam szánni magam a válaszra. Ùgy látszik nem túl gyakori levelezésünkböl az utolsó nem ért el Titeket.

2010 Március havában irtam (nem tudom hol akadt el és most már nem is fontos.) a Lajos hirtelen bekövetkezett halálát közöltem benne. Vagyis hát a gyászjelentést küldtem el.

Március 20-án reggel tüdö infarktus okozta halálát, julius 3-an töltötte volna az 56 évet. Reggel jókor még elvégezte a joga-gyakorlatait és még annyit mondot szeretne kijutni a friss levegöre.

Olyan gyorsan ment, leirni hosszabb.

Ezek után – nem volt más választásunk – felszámoltuk a Zürich-i üzletet. Èppen amikor már jól kezdett termelni., még a befektetés sem térült meg, de két lovat nem lehet nyergelni.

Zürichben a fiam vezette az üzletet éspedig nagyon jól. Lajos halála után ez volt az elsö dolog amiben döntenünk kellett , az biztos volt hogy egyiket felszámoljuk, de melyiket?

A lányok kérése az volt, maradjunk Bécsben.Legyen együtt a család. Amikor az üzlethelységet kirámoltuk olyan volt mintha Lajos másodszorra halt volna meg.

Ekkorra én már voltam vagy 45 kiló úgy hogy mindenki engem akart etetni. Mondogatták, másnak is halt meg a férje és a világ megsem állt meg. Ez igaz is, csakhogy mi a házasságunk 36 évéböl 22 évig együtt dolgoztunk és nem 8 órat.Nagyon össze nöttünk.

A szakmai örökségünk óriási, jó nagy nyomdokba kell lépkedjünk.Az anyagi – a közjegyzö kifejezésével élve- negativ örökség.

Summa summarum, Béla fiam átvette az üzletet és küzdünk tovább.Nekünk(is)ez jutott.A gazdasági krizis dacára megtartottuk az egész csapatot, azaz a tanuló lányt csak félnap foglalkoztatjuk.A többi 7-nek még eddig valahogy biztositottuk a munkát és a mindennapi kenyeret.Mi pedig továbbra sem járunk világkörüli utazásokra.Az igaz, szabadságon sem voltunk.Erre se idö,se pénz. Amikor nem tudok aludni- és gyakran nem tudok – szorozgatok, valyon üti-e a széle a hosszát. Amikor neki keseredek a gyerekeim vigasztalnak: Béla – küzdünk , ez a sorsunk Kriszta: ha ez enem megy, kerül egyéb amiböl valahogy csak megélünk:Réka:Amig együtt vagyunk, erössek vagyunk….és sosem volt,hogy valahogy ne lett volna.

Réka , ö most 37 éves, sikeres marketing és PR szakember és julius 27 óta egy gyönyörü kislány édsanyja.

Kriszta, 34 éves a bécs város 8 ker. Polgármesteri Hivatal irodafönöke.

Béla fiam vezeti a céget, ami napi 12 óra fizikai és szellemi munkát jelent. A termelés ugyanis az ö kezéböl indul(mérés, kaptázás)) é sott ér véget ( finisz,othopédia, kontról)

Kíra unokám betöltötte az öt honapot.A multkorjában azt találtam mondani, ha a Nagyapja élne már a lakásuk ajtajáb emelt volna sátrat,hogy mindig közel legyen hozzá.

Jó volna Veletek találkozni. Lajos mindig azt mindta a gyerekeknek, akik ismerik és szeretik Horvátországot, hogy ö oda Dormán Lacié